2019. december 11., szerda

Zórád Ernő legjobb képregénye - Zórád Ernő szerint

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy sokat beszélgethettem Zórád Ernővel, az egyik legkiválóbb magyar képregényrajzoló művésszel. Ezeknek a beszélgetéseknek egy jelentős részét mikrofon előtt folytattuk és igyekeztem kifaggatni az életéről, a munkásságáról, a hazai képregény történetéről. Sokszor összefüggéstelen társalgások voltak ezek, mindig arról kérdeztem, ami éppen az eszembe jutott. Miután a sok információt sikerült nagy vonalakban rendeznem magamban, egy barátommal elhatároztuk, hogy összehozunk vele egy rendezett beszélgetést és ezt filmre vesszük. Maradjanak meg az utókor számára ennek a kiváló grafikusnak a gondolatai a képregényről, munkamódszeréről és a kortársairól. Felhívtam telefonon és előadtam a szándékaimat. Nem lelkesedett különösebben az ötletért, arra hivatkozott, hogy az utóbbi időben mindenki vele akar interjút készíteni, egymásnak adják a kilincset az otthonában az újságírók és már kezd terhes lenni számára ez a népszerűség. De a többéves kapcsolatunkra való tekintettel, végül beleegyezett az interjúba és megbeszéltünk egy időpontot. A találkozó közeledtével azonban kiderült hogy technikai felszereltség hiánya miatt el kell halasztanunk a beszélgetést. Teljes lelki nyugalommal hívtam fel, hogy új időpontot kérjek tőle a felvétel elkészítésére. Zórád szó nélkül végighallgatott, - nem beszéltem hosszan - várt néhány másodpercet, majd szó szerint beleordított a telefonba.
- Mit képzelsz te magadról? - ordította és kérdőre vont. Hogy merem én beosztani az idejét? Ő egy beteg ember! Kikéri magának, hogy őt bárki is ugráltassa. Eltartottam a fülemtől a telefont, úgy hallgattam, ahogy hosszasan pöröl velem. Végül csend lett. Én nem mertem megszólalni, legszívesebben szégyenkezve letettem volna a telefont. Végül Zórád csendesen megszólalt. Mivel téged kedvellek, kapsz egy másik időpontot - mondta megenyhülve. Ha ez nem jó, le is út, fel is út és nincs interjú. Hosszasan hálálkodtam és a döbbenettől csak nehezen tértem magamhoz.

Zórád Ernő (Balassagyarmat, 1911. október 16,  Budapest, 2004. április 8.)


Ha jól emlékszem tizenegy órára adott időpontot és azt mondta, mindössze egy órát szán ránk. Délben hozzák neki az ebédet, és ebéd után lefekszik aludni. Nem sok idő, de legalább van esély hogy elkészül az interjú. A megbeszélt időpontnál valamivel hamarabb érkeztük. Haragnak, vagy bármiféle rosszallásnak nyomát sem láttuk rajta. Előre küldött a nappaliba, mondván én már úgy is jól ismerem a járást, rendezkedjünk be a forgatáshoz és ő is jön azonnal. A biztonság kedvéért vittem magammal egy üveg konyakot, amit jól láthatóan elhelyeztem az asztalra. Amikor bejött, azonnal észrevette és rákérdezett, hogy került ez ide. Miután elnézést kértem a múltkori afférért, leültünk beszélgetni. Elmondta, hogy neki agy-érelmeszesedése van, ezért előfordulhat hogy elfelejti, mit akart mondani és félbeszakad a mondandója. Ilyenkor nyugodtan töltsek egy kis konyakot, mert az értágító és segít neki abban, hogy folytathassa a mondandóját. A konyaknak más hasznát is vettük. Amikor nem találta a szemüveg tisztító kendőjét, egy kevés konyakot öntött a zsebkendőjére és azzal tisztította meg a lencséket, mondván, az alkohol dezinficiál. Zórád Ernő készült a forgatásra. Gondosan előkészítette azokat az anyagokat, amelyeket fontosnak ítélt a beszélgetésünk szempontjából. Elindult a felvétel és elég alaposan körbejártuk a munkásságát. A tervezett egy órából négy lett. Időközben valóban meghozták az ebédet, de úgy döntött hogy majd később fog enni. A konyak is fogyott, aminek köszönhetően a beszélgetés vége felé már Zórád énektudását is megismerhettük.



Fantasztikus délután volt. De a legizgalmasabb az volt, ahogy a rajzstílusát az eredeti képregényoldalak előcitálásán keresztül megismerhettem. Akkor már befejezettnek tekintette képregényrajzolói működését és úgy ítélte meg, hogy az életművéből az utolsónak megrajzolt Hajdúk kapitánya a legjobban sikerült képregénye. Beszélgetéseink során többször panaszkodott, hogy mennyire nem volt elégedett a Cs. Horváth Tibor által írt forgatókönyvekkel. Több alkalommal ki is javította az általa írt szöveget, mert silánynak találta és úgy ítélte meg, nem illik az adott irodalmi mű eredeti szerzőjének stílusához. Cs. Horváth ezen végtelenül felháborodott és azzal vádolta Zórádot hogy beirkálásaival tönkretette az ő  képregényét. Mi az, hogy az Ő képregénye? - méltatlankodott ezen Zórád. Kép-regény! A kép van először - magyarázta. A rajzoló ezért sokkal fontosabb. A rajzokkal kell megteremteni annak a kornak a hangulatát, amelyikben a történet játszódik. A rajzolónak kell visszaadni az eredeti író regényének a szellemiségét. Zórád ennek érdekében az európai képregény művészetben is egyedülálló kollázstechnikát alakított ki, amelynek a legsikeresebb darabja a Heltai Jenő regényéből készült Family Hotel, amely színesben önálló kiadványként is megjelent. Ezt a kollázstechnikát fejlesztette tökéletesre a Hajdúk kapitánya című történetben, amely eredetileg a Fülesben jelent meg 1992-ben. Ebben a történetben új munkamódszert alkalmazott.

Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal Szöveg és rajz Zórád Ernő. A képregényoldalon jól látszanak a kivágott képek és az előre kiszedett szövegek beragasztásai. (A jogtulajdonos kArton galéria engedélyével)


Miután elolvasta Fehér Tibornak a Hajdúk kapitánya című regényét, komoly kutatást végzett a lexikonokban és történelmi könyvekben. Internet hiányában, újságokból kivágott képgyűjteménnyel rendelkezett. Olvasott, széles műveltségű ember volt, aki gondosan kivágott és félretett minden olyan képet, amelyről azt gondolta, hogy valaha még hasznát veheti egy-egy képregényében. Az eredeti regény alapján kialakította a képes elbeszélés dramaturgiáját. Oldalakra, majd képkockákra bontotta a történetet, majd az egészet odaadta Cs. Horváth Tibornak, hogy ez alapján írja meg a forgatókönyvet. A grafikus látásmódja alapján készült el az irodalmi forgatókönyv, amibe Zórád még ezt követően is belejavított, a látványvilághoz igazítva a szöveget. Amíg a forgatókönyv készült, a grafikus begyűjtötte azokat a dokumentumokat, korabeli metszeteket, amelyek segítségével hitelesen vissza kívánta adni a történelmi kor és az eredeti irodalmi mű hangulatát.

Fehér Tibor: Hajdúk kapitánya Szöveg és rajz Zórád Ernő. A képregény valamennyi jelenete, önálló grafikai alkotás
(A jogtulajdonos kArton galéria engedélyével)

De ebben a képregényében szakított a korábbi kollázstechnikával és nem a metszeteket ragasztotta be a rajzok közé, hanem mindent pontosan átrajzolt. Nyomtatásban úgy tűnik, mintha ebben az esetben is kollázsokat látnánk, pedig nem. Itt minden precízen meg van rajzolva, az eredeti dokumentumok alapján. Rajztechnikája kifinomult és olyan természetességgel rajzolta meg a jeleneteket, hogy minden képrészlet önálló grafikai alkotásként, illusztrációként is megállja a helyét. Nem rajzolt képkockákat, de mégis pontosan érzékeltette, hol vannak a jelenet határai. A  "keretek" grafikai értékük révén egyrészt értelemszerűen elválasztják egymástól a történéseket, másrészt egységes szerkezetbe foglalják az oldalt. Ragyogóan oldotta meg a képregény rajzolásának egyik legnehezebb feladatát, hogy a történet elmesélésén túl esztétikai élményt is nyújtson az olvasó-nézőnek. Ebben az esetben ugyanis nem csak a szövegen keresztül értelmezzük a történetet, hanem a képrendszer is vezeti a szemünket. Ezáltal olyan tökéletes történetmesélést hozott létre, amelyben már nem volt szükség a szájbarágós szóbuborékokra, amelyeken még külön kis nyilacskák jelzik a beszélő személyét. Zórád esetében a rajzok kompozíciójának szerves része a szövegfolt. A tipográfiai elem folthatásánál fogva fontos része a képregény szerkezetének. Ezt erősíti a rajzok stílusához igazodó betűtípus.





Zórád képregény rajzolásának kezdeti időszakában még a rajzolók, esetleg valamelyik megbízottjuk, még kézzel írta a szöveget a képregényekbe. Ez egyrészt nehezen volt korrektúrázható és hiba esetén nehezen lehetett javítani. Másrészt - ahogy ezt Zórád is tette - a rajzoló, a beírás közben változtathatott a szövegen, Cs. Horváth Tibor erős felháborodására. Többek között ezért döntött úgy Cs. Horváth, hogy előre kiszedeti a nyomdában a szöveget, amit a rajzoló már kénytelen beragasztani a képen kijelölt helyre. A rajzolónak így kevesebb lehetősége volt a szöveg módosítására. Ez már a szerkesztőségnek is biztonságot jelentett, mivel a szöveg korrektúrázását szedéskor a nyomdában elvégezték. Kisebb eséllyel kerültek így a szövegbe elírások, esetleg helyesírási hibák.

Fehér Tibor: Hajdúk kapitánya. Szöveg és rajz Zórád Ernő
(A jogtulajdonos kArton galéria engedélyével)
A Hajdúk kapitánya igazi illusztrátori munka. Nagyon jól hangsúlyozza egy oldalon belül a lényeges eseményt. Kiemeli azt, amit fontosnak tart és háttérbe helyezi azt, ami csak előkészíti a "nagy" jelenetet. A finom, vékony vonalakat acélhegyű tustollal rajzolta. A vonalak rendszert képeznek, nincsenek felesleges odavetések, mindennek funkciója van. Egymást keresztezve tónusokat hozott létre, ami mélységet, távolságot teremtett. Az ecsettel húzott vastag formákkal nyomatékosította a jeleneteket, hangsúlyokat alkotott. Ceruzával előrajzolta ugyan az oldalakat, de soha nem a ceruzanyomot rajzolta át tussal. Az előrajzolást sorvezetőnek használta, jelölve, hogy mi hová kerül, de a tussal újrarajzolt mindent. Magabiztos rajztudás nélkül ilyen grafikai lapokat nem lehet megalkotni. Többször említette a beszélgetések során: Aki nem tud mindent lerajzolni, az ne is kezdjen a képregényrajzoláshoz. 






2 megjegyzés: