Véres küzdelem Rahan miatt!

Ahogy visszaszámolok, hatodik osztályos általános iskolai tanuló lehettem, amikor az egyik osztálytársam egy Pif magazint hozott az iskolába. Csodájára jártunk. Addig csak a Pajtás újságban megjelent képregényeket láttam és elvétve a Füles képregényeibe is belebotlottam. Pif kalandjait már ismertem és szerettem a Pajtásból. Gyakran próbáltam lerajzolni a karaktert, de elnyújtott kör alapú fejformája mindig feladta a leckét és egy idő után már inkább idegesített, mintsem örömöt okozott volna a rajzolása. De a francia nyelvű Pif magazinban volt Fekete Farkas, Tulipános Fanfan, Artur a kis szellem és Rahan. Az én Zórád-képregényekhez szokott szememnek valóságos csoda volt ez a fekete-fehér rajzvilág. Zórádot nem tudtam másolni, mert az ő rajzai lavírozott tus technikával készültek és ahhoz meg kellett volna tanulnom festeni. Arra pedig akkor még nagyon nem fűlött a fogam. De ez a Rahan, a tiszta vonalvezetésével, magával ragadott.

Ez volt az a történet, amelyik annyira lázba hozott és amelyhez foghatót előtte soha nem láttam. Ma már begyűjtöttem a történetek nagy részét, magyar nyelven. Valójában tizenéveseknek való történetek, de én mind a mai napig élvezettel forgatom és csodálom André Chéret rajzait.

Na és a történet. Rahan kése beleesett egy szakadékba, amiért lemászott, hogy kihozza onnan. Ott azonban egy óriási pókot talál, akivel meg kell küzdenie, hogy hozzáférjen a késéhez. Őrület. Micsoda küzdelem, Micsoda rajzok. Szünetben elkértem az újságot, hagy legyen nálam egy kis ideig, hogy alaposan áttanulmányozhassam. Nem bírtam magammal. Órán, a pad alatt, szépen óvatosan elkezdtem nézegetni. Nem sokáig tehettem, mert a tanárom észrevette, és egy nyakleves kíséretével közölte, végleg búcsút mondhatok a képregénymagazinnak és egyébként sem ilyen szemetet kellene nézegetnem. A következő szünetben elszabadult a pokol. Aki hozta az újságot, nekem esett, hogy ennyire béna nem lehetek. Minek adtam oda az újságot. Egymásnak feszültünk. Eleinte csak lökdösődtünk, majd annak rendje és módja szerint orrba vágtuk egymás.Mindkettőnknek eleredt a vér az orrából. Perceken belül az igazgatóiban találtuk magunkat. Hogy milyen büntetést kaptunk, arra nem emlékszem, de a tanítási nap végén, az osztálytársam visszakapta az újságot. Amikor hazamentem és elújságoltam mi történt, édesapám még egy nyaklevessel honorálta iskolai viselkedéskultúrámat. Miután megnyugodtak a kedélyek, elkezdtem  könyörögni édesanyámnak, hogy vegyen nekem egy ilyen képregényújságot, amely elengedhetetlen az én rajzi fejlődésemhez. Tudomásom szerint ezekben az években ez volt az egyetlen nyugati képregény-magazin ami postai forgalomban vagy utcai újságárusoknál kapható volt. A különlegessége még az volt, hogy fóliába volt csomagolva és összeszerelhető műanyag játékot (gadget) mellékeltek minden számhoz. A benne lévő rajzok fontosságán túl a legfontosabb érvem a vásárlás mellett az volt,hogy valójában nem csak újságot, hanem egy játékot is fogunk vásárolni. Kettő az egyben. 

Sikerült meggyőznöm édesanyámat, aki megvásárolta a Pif Gadget következő számát nekem. Gyorsan felszakítottam a műanyag tasakot, átlapoztam az újságot és egy világ dőlt össze bennem. Nem volt benne Rahan. Volt sok minden más, de Rahan nem. Ezt követően a barátaimmal heteken át figyeltük az újságosnál kitett magazint és valamelyikünk mindig vett egyet. De én a Rahanra vártam.  Elérkezett a pillanat, kezdődött a könyörgés újra. Ha ezt most nem vesszük meg, vége a rajzi karrieremnek. Megállok a fejlődésben. Megvettük. Rahan újra hatalmas vadállatokkal küzdött. És elkezdtem Rahant rajzolni. Mivel ez nem volt egyszerű feladat, megpróbáltam indigóval átmásolni egy-egy rajzot. Rajzoltam ceruzával, golyóstollal és a mérnöknek tanuló Gábor bátyámtól elcsent tustollal is. Sokáig őrizgettem ezeket a rajzokat, aztán elvesztek, mint annyi minden az ember gyermekkorából. Pénz hiányában csak elvétve sikerült egy-egy számot megvennem, majd egy dekorációs barátomtól kaptam egy köteggel. Fantasztikus volt. Napokig ültem felettük, lapozgattam és nem tudtam betelni a kiváló grafikákkal.

Akkoriban még semmit sem tudtam Rahanról és főleg nem a rajzolójáról. Eleve azt hittük, hogy ez Tarzan –mivel erről már hallottunk- csak a franciák Rahannak írják. Ez nyilvánvalóan hülyeség volt, de a környezetemben senkiről sem tudtam akkoriban, aki beszélt volna franciául. Próbáltuk a képek alapján megfejteni a történetet és azt hiszem, ez sikerült is. Igazi csemege volt a mi tizenéves fejünknek, sok-sok tanulsággal. A kőkorszakban játszódtak a történetek, amelyekben Rahan, a zord idők fia, a tűzhajú –ma már ezt is tudom- törzsének még maradt tagjait próbálta felkutatni és útja során izgalmas kalandokba keveredett. Gyerekeknek szóló tanulságos történetek voltak, sok természettudományos ismerettel. Évekkel később fedeztem fel, hogy a nagyobb könyvtárakban megtalálhatóak a Pif újságok. Több könyvtár bekötött formában őrizte a lapszámokat, de sok helyen erre már nem volt lehetőség, mert a gyerekek rongyosra „olvasták” és már alkalmatlan volt a bekötésre. A könyvtárosok mesélték,hogy a látogatók imádták az újságot annak ellenére, hogy szinte senki nem beszélt franciául. A képek nézegetéséből fantáziálták ki a történeteket.

Magyar nyelven először 1978-ban, a Pajtás újságban jelent meg. Januárban, az első számban egy oldalra lekicsinyítve, két oldal eredetileg színes történet fekete-fehérben, Küzdelem a horgascsőrűekkel címmel. Az újságot fényes, műnyomó papírra nyomták, rotációs nyomdatechnikával, ahol a színek rendszeresen elcsúsztak, ezért az oldalak sokszor szellemképesek, vagy elmosódottak  voltak. Nem volt túl szerencsés bemutatkozás. 

Értem én a feltételezhető szerkesztői elvet, miszerint a Rahan történetek nem nagyon élvezhetőek egy oldalas folytatásokban, de így viszont semmi nem érvényesült a történet grafikai értékeiből.

Ekkor már én sem Pajtást olvastam, ezért hidegen hagyott Rahan első magyarországi megjelenése. Mivel gyűjtöm a képregényeket, ezek a lapszámok is megvannak, de ezt a korszakot a Pajtás képregényközlési története szempontjából a lejtmenetnek tartom. Mindössze négy történet jelent meg ebben a lapban, majd egy év múlva 1979 novemberében a Pajtás Pif Magazinban, Küzdelem egy vízcsap miatt címmel már egy teljes történetet közöltek egyben, igaz még mindig fekete-fehérben. 1980 év végén az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat (ILV) Kockás címmel elindította az első hazai képregénymagazint. Valójában ebben a lapban futotta be magyarországi karrierjét Rahan. 

Már az első számban megjelent, és több alkalommal a címlapon is szerepelt. A nyomdatechnika ennél a lapnál is hagyott kívánni valót maga után, de ez legalább egy fix pont volt a Rahan képregények rajongóinak. A Pajtás című újság évszakonként megjelentetett magazinjainak is rendszeres szereplője lett a Tűzhajú. A franciák később önálló kötetekben jelentették meg a sorozatot, aminek az érdekessége az, hogy Magyarországon, az Alföldi Nyomdában nyomtattak ebből három sorozatot is. Az innen kikerülő könyvek a Debreceni antikváriumokba kerültek, ahonnan a figura szerelmesei boldogan vásárolták a filléres kiadványokat. Közöttük én is, aki sok alkalommal csak azért utaztam át Nyíregyházáról Debrecenbe, hogy megnézzem milyen újdonságok készültek a már akkor is "hanyatló" kapitalista nyugati piac számára.Mivel az Alföldi Nyomda elsősorban könyvek gyártására rendezkedett be, ezért innen ragasztókötéses és kemény táblaborítású képregények tonna számra utaztak a francia, német és a skandináv piacra. Valóságos kincsesbánya volt ezekben az években Debrecen. Az antikváriumok, de még az élelmiszer üzletek is tele voltak szebbnél szebb képregényalbumokkal és zsebkönyvekkel. Néha még ma is feltűnnek az antikváriumokban ezekből a kötetekből. A szerencsésebbek a teljes Rahan sorozatot össze tudták gyűjteni.Néha még ma is feltűnnek az antikváriumokban ezekből a kötetekből. A szerencsésebbek a teljes Rahan sorozatot össze tudták gyűjteni.Néha még ma is feltűnnek az antikváriumokban ezekből a kötetekből. A szerencsésebbek a teljes Rahan sorozatot össze tudták gyűjteni.

Amikor elindultak az interneten azok az oldalak, amelyek úgynevezett honosított képregényeket osztottak meg, az elsők között volt a Rahan magyarított változata. Jelenleg is több ilyen oldalon elérhetőek a Rahan fekete-fehér és színes változatai. Mivel ezek vélhetően engedély és jogdíj fizetése nélkül teszik közzé a külföldi képregényeket, sem nevüket, sem elérhetőségüket nem írom le. A képregénybörzéken már láttam magyar nyelvű, kemény-tábla kötésű vaskos gyűjteményes köteteket is, amelyeket előre rendelés alapján meglehetősen borsos áron lehet megszerezni. A sorozat és a főhős népszerűségét mi sem jellemzi jobban mint az, hogy a 2017-ben újraindult Kockás képregénymagazin első 2018. decemberi különszámának Rahan van a címlapján.  A benne szereplő 16 oldalas történetben a még gyerek Rahan ismerkedik a veszedelmeket rejtő külvilággal. A következő történet a Kockás tavaszi különszámában olvasható.

Rahanról szóló írásom apropóját az adta az újbóli kiadásán túl, hogy ezelőtt ötven évvel 1969. február 24-én jelent meg Franciaországban az első Rahan történet a Pif Gadget című hetilapban. Alkotója André Chéret volt, aki már tizennyolc évesen óriás méretű képeket festett egy mozi számára az aktuálisan műsorra tűzött filmek jelenetei alapján. Akkoriban ez volt a multiplakát, egy példányban, a mozi bejárata fölött. Azokban az években idehaza is így hirdették a filmbemutatókat a nagyobb mozik. Amikor Nyíregyházán, a Krúdy Moziba mentünk, mindig csodálattal néztem, a bejárat fölött elhelyezett, kézzel festett plakátokat. Egy időben én is kacérkodtam a gondolattal, hogy elszegődők dekorációsnak valamelyik mozihoz, de erre nem került sor. Ez a típusú munka valószínűleg jó gyakorló iskola lehetett Chéret számára is. Rajzi felkészültsége ekkor még valószínűleg kívánnivalót hagyott maga után, mivel a Vaillant című képregénymagazin akkori főszerkesztője Roger Lecureux, még elutasította a rajzait. Azt mondta, akkor jöjjön vissza, ha úgy tud rajzolni, mint Raymond Poïvet, aki akkor már a Pionniers de l’Espérance (A Reménység úttörői) című képregényével elismert rajzolónak számított. Sorkatonai szolgálata alatt ismerkedett meg Jean Giraud (Moebius) és Pierre Koernig grafikusokkal, akik a Fleurus Kiadó számárra rajzoltak képregényeket. A velük kialakított kapcsolatnak köszönhetően egyre aktívabban rajzolt képregényeket és több rövidebb-hosszabb története jelent meg különböző kiadóknál. 1962-ben már több szerencsével járt a Vaillant Kiadónál. Megbízták az 1946 óta futó Bob Malard repülős történet rajzolásával, amit eredetileg Bourlés és Bourdens szerzőpárosok alkottak meg. Erről a sorozatról majd fogok írni bővebben is, mert az egyik kedvencem és a Füles című lapban megjelent történetek nagyban befolyásolták a képregényről alkotott fiatalkori nézeteimet. Az igazi áttörést számára a Rahan karakterének a megalkotása jelentette. 

François Corteggiani, Roger Lécureux és André Chéret.

A Vaillant főszerkesztője Roger Lécureux-hoz irányította, aki tizennégy évvel korábban még elküldte a laptól, hogy nem elég jók a rajzai. Most kiváló forgatókönyvekkel látta el a rajzolót és a történet sikert aratott. A szerkesztőség újabb és újabb történeteket várt az alkotóktól, akik nehezen bírták a tempót. Egy időben –Chéret megkérdezése nélkül- egy Guido Zamperoni nevű grafikust is felkértek a történet rajzolására, de róla hamar kiderült, hogy nem elég jók a rajzai Chéret színvonalához képest. Javasolták, hogy asszisztensek legyenek segítségére a rajzolásban, de mint kiderült, sokkal körülményesebb megtanítani őket a technikára, a stílusra, mint megrajzolni a történetet. Végül egy spanyol rajzolót, Romerot bízták meg a történet párhuzamos rajzolásával, amiből szerzői jogi vita keletkezett és több éves pereskedésbe torkollott az eset. 

Guido Zamperoni laza vonalvezetése messze elmaradt az eredeti rajzok képi világától.

Romero spanyol rajzoló munkája, amiből később szerzői jogi problémák adódtak.

Az író, Roger Lécureux halálát követően 1999-től rövid időre leállt a sorozat, majd fia, Jean-Francois Lécureux önálló kiadót alapítva élesztette újjá a sorozatot és önálló albumokban jelentette meg a történeteket. A napokban Fehér Zoltán grafikust (Zorró) kértem meg, fotózza le nekem a nála lévő Rahan gyűjteményes kiadását. Zorró a tördelőszerkesztője az újonnan indult Kockás magazinnak és a munkájához most ő használja a sorozatot. Fantasztikus kiadás, a szívem szakad meg, hogy nem az én polcomat díszíti. Pedig a DC és a Marvel sorozatom környezetében igen jól mutatna. 67 kötet, egyenként átlagosan 52 oldal képregénnyel. Mintegy háromezer ötszáz oldal képregény. Őrületes munka!